Chapter 11

   Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.  

   És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.  

   És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.  

   És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.  

   Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.  

   És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.  

   Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.  

   És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.  

   Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.  

   Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.  

   És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.  

   Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.  

   És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.  

   Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.  

   És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.  

   Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.  

   És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.  

   Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.  

   És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.  

   Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.  

   És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.  

   Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.  

   És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.  

   Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.  

   És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.  

   Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.  

   Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.  

   Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.  

   Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.  

   Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.  

   És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.  

   Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.