| Chapter 5 |
1 |
Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
|
2 |
Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
|
3 |
Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak éneket mondok, &Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
|
4 |
Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: &Megrendült a föld, csepegett az ég, &A föllegek is víztől áradának.
|
5 |
A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt, &Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.
|
6 |
Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az utak, &És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
|
7 |
Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, &Mígnem én Debora felkelék, &Felkelék Izráel anyjaként.
|
8 |
Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk előtt; &De paizs, és dárda avagy láttatott-é &A negyvenezereknél az Izráel között?
|
9 |
Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
|
10 |
Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szőnyegeken &És a kik gyalog jártok: [mind] énekeljetek!
|
11 |
Az íjászok szavával a vízmerítők között, &Ott beszéljék az Úrnak igazságát, &Az ő faluihoz való igazságit Izráelben. &Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe!
|
12 |
Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! &Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
|
13 |
Akkor lejött a hősök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
|
14 |
Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped közé; &Mákirból jöttek le vezérek, &És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
|
15 |
És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A völgybe rohan követőivel. &[Csak] a Rúben patakjainál &Vannak nagy elhatározások.
|
16 |
Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! &Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
|
17 |
Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért időzik hajóinál? &Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
|
18 |
[De] Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, &És Nafthali, a mezőség magaslatain!
|
19 |
Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai &Taanaknál, Megiddó vizénél; &[De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
|
20 |
Az égből harczoltak, &A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
|
21 |
A Kison patakja seprette el őket; &Az ős patak, a Kison patakja! &Végy erőt én lelkem!
|
22 |
Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
|
23 |
Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, &Az Úrnak segélyére vitézei közé.
|
24 |
De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber felesége, &A sátorban [lakó] nők felett legyen áldott!
|
25 |
[Az] vizet kért, ő tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
|
26 |
Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta, &És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, &És összetörte, általfúrta halántékát,
|
27 |
Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt, elesett; &A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
|
28 |
Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat mögül: &"Miért késik megjőni szekere? &Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
|
29 |
Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
|
30 |
"Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két leányt minden férfiúnak; &A festett kelmék zsákmányát Siserának; &Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, &Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
|
31 |
Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelő nap az ő erejében! &És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
|