Chapter 4

   Júda fiai [ezek:] Pérecz, Kheczrón, Kármi, Húr és Sobál.  

   Reája pedig, a Sobál fia nemzé Jáhátot; Jáhát nemzé Ahumáit és Lahádot; ezek a Sorateusok háznépei.  

   Ezek Etám atyjától valók: Jezréel, Jisma, Jidbás; és az õ hugoknak neve Haslelponi.  

   Pénuel pedig Gedor atyja, és Ezer Húsa atyja. Ezek Efrata elsõszülöttének, Húrnak fiai, a ki Bethlehem atyja vala.  

   Ashúrnak pedig, a Tékoa atyjának volt két felesége, Heléa és Naára.  

   És Naára szülé néki Ahuzámot, Héfert, Teménit és Ahastárit. Ezek a Naára fiai.  

   Heléa fiai: Séret, Jésohár, Etnán [és Kócz.]  

   Kócz pedig nemzé Hánubot, Hásobébát és Ahárhel háznépét, a ki Hárumnak fia vala.  

   Jábes pedig testvéreinél tiszteletreméltóbb vala, és azért nevezé õt az õ anyja Jábesnek, mondván: Mivelhogy fájdalommal szülém õt.  

   És Jábes az Izráel Istenét hívá segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtõl megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten néki, a mit kért vala.  

   Kélub pedig, a Súkha testvére, nemzé Méhirt; ez az Eston atyja.  

   Eston nemzé Béth-Rafát, Paseákhot, Tehinnát, Ir-Náhás atyját. Ezek a Rékától való férfiak.  

   Kénáz fiai: Othniel és Serája; Othniel fia: Hatát.  

   Meonótai nemzé Ofrát; Serája pedig nemzé Joábot, a Gé- Harasimbeliek atyját, mert mesteremberek valának.  

   Káleb fiai, ki Jefunné fia vala: Iru, Ela és Naám; és Ela fiai; és Kénáz.  

   Jéhalélel fiai: Zif, Zifa, Tirja és Asárel.  

   Ezra fiai: Jéter, Méred, Efer és Jálon; és szülé Mirjámot, Sammait és Isbát, Estemóa atyját.  

   Ennek felesége pedig, Jehudéja szülé Jéredet, a Gedor atyját és Hébert, a Szókó atyját, Jékuthielt, a Zánoah atyját; ezek Bithiának, a Faraó leányának fiai, a kit Méred elvett vala.  

   Hódia nevû feleségének pedig fiai, ki Nahamnak, Keila atyjának nõvére vala: Hagármi és a Maakátbeli Estemóa.  

   Simon fiai: Amnon, Rinna, Benhanán és Thilon. Isi fiai: Zohét és Benzohét.  

   Júda fiának, Sélának fiai: Er, Léka atyja, és Laáda, Marésa atyja, és a gyapotszövõk háznépe Béth-Asbeában;  

   És Jókim és Kozeba lakosai, és Joás és Saráf, a kik Moáb urai voltak, és Jásubi, Léhem. De [ezek már] régi dolgok.  

   Ezek voltak a fazekasok, és Netaimban és Gederában laktak. A királylyal laktak ott, az õ dolgáért.  

   Simeon fiai: Némuel, Jámin, Járib, Zérah, Saul;  

   Kinek fia Sallum, kinek fia Mibsám, kinek fia Misma.  

   Misma fiai: Hammúel az õ fia, Zakkur az õ fia, Simi az õ fia;  

   Siminek tizenhat fia és hat leánya volt; de testvéreinek nem volt sok fia, s általában háznépök nem volt oly népes, mint Júda fiaié.  

   Lakoznak vala pedig Beersebában és Móladában és Haczar- Suálban.  

   Bilhában, Eczemben és Toládban,  

   Bétuelben, Hormában és Cziklágban,  

   Beth-Markabótban, Haczar-Szuszimban, Beth-Biriben és Saáraimban; ezek valának az õ városaik mindaddig, míg Dávid királylyá lett.  

   Faluik pedig [ezek:] Etám, Ain, Rimmon, Tóken és Asán, öt város;  

   És mindazok a falvaik, a melyek e városok körül voltak Bálig; ezek valának lakóhelyeik és nemzetségeik:  

   Mesobáb, Jámlek és Jósa, Amásia fia.  

   És Jóel és Jéhu, a Jósibia fia, ki Serája fia, ki Asiel fia [vala;]  

   És Eljoénai, Jaákoba, Jésohája, Asája, Adiel, Jesiméel és Benája.  

   Ziza, a Sifi fia, ki Alon fia, ki Jedája fia, ki Simri fia, ki Semája fia.  

   Ezek a névszerint felsoroltak voltak a fõemberek nemzetségökben, a kik igen elszaporodtak volt atyjok házában,  

   Azért elindulának Gedor felé, hogy a völgy keleti részére [menjenek] és ott barmaiknak legelõt keressenek.  

   Találának is zsíros és jó legeltetõ helyet (az a föld pedig tágas, nyugodalmas és békességes), mert Khámból valók laktak ott azelõtt.  

   Elmenvén pedig e névszerint megnevezettek Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, lerombolták sátoraikat, és a Maonitákat, a kiket ott találtak, kiirtották mind e mai napig, s helyökbe letelepedének, mivel ott barmaik számára legelõhelyeket [találtak.]  

   És közülök, a Simeon fiai közül, [némelyek] elmenének a Seir hegyére, úgymint ötszázan, a kiknek elõljáróik az Isi fiai, Pelátja, Nehárja, Refája és Uzriel voltak.  

   És valakik az Amálek nemzetségébõl megmaradtak vala, mind levágák azokat, és ott letelepedének mind e mai napig.