| Chapter 7 |
1 |
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
|
2 |
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
|
3 |
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
|
4 |
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.
|
5 |
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
|
6 |
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
|
7 |
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
|
8 |
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!
|
9 |
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jő fel [többé].
|
10 |
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
|
11 |
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
|
12 |
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
|
13 |
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
|
14 |
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
|
15 |
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
|
16 |
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
|
17 |
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
|
18 |
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
|
19 |
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
|
20 |
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
|
21 |
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
|