| Chapter 33 |
1 |
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
|
2 |
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
|
3 |
Igaz szívből [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
|
4 |
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
|
5 |
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
|
6 |
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
|
7 |
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
|
8 |
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
|
9 |
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
|
10 |
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
|
11 |
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
|
12 |
Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
|
13 |
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
|
14 |
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
|
15 |
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
|
16 |
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
|
17 |
Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
|
18 |
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
|
19 |
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
|
20 |
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
|
21 |
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
|
22 |
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
|
23 |
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
|
24 |
És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
|
25 |
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
|
26 |
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
|
27 |
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
|
28 |
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
|
29 |
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
|
30 |
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
|
31 |
Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
|
32 |
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
|
33 |
Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
|