| Chapter 41 |
1 |
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
|
2 |
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
|
3 |
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
|
4 |
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
|
5 |
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
|
6 |
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
|
7 |
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
|
8 |
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
|
9 |
Ímé, az ő reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
|
10 |
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
|
11 |
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
|
12 |
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
|
13 |
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
|
14 |
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]
|
15 |
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
|
16 |
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
|
17 |
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
|
18 |
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
|
19 |
A szájából szövétnekek jőnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
|
20 |
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
|
21 |
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
|
22 |
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
|
23 |
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
|
24 |
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
|
25 |
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
|
26 |
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
|
27 |
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
|
28 |
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
|
29 |
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
|
30 |
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
|
31 |
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
|
32 |
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megőszült.
|
33 |
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
|
34 |
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
|