| Chapter 73 |
1 |
Aszáf zsoltára. &Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
|
2 |
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
|
3 |
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
|
4 |
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
|
5 |
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
|
6 |
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
|
7 |
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
|
8 |
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
|
9 |
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
|
10 |
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
|
11 |
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
|
12 |
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
|
13 |
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
|
14 |
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
|
15 |
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
|
16 |
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
|
17 |
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
|
18 |
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
|
19 |
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
|
20 |
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
|
21 |
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
|
22 |
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
|
23 |
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
|
24 |
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
|
25 |
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
|
26 |
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
|
27 |
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
|
28 |
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
|