Chapter 78

   Aszáf tanítása. &Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.  

   Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.  

   A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,  

   Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.  

   Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;  

   Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;  

   Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.  

   Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.  

   Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;  

   Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;  

   Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.  

   Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.  

   Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.  

   Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.  

   Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.  

   Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:  

   Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;  

   És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.  

   És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?  

   Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?  

   Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;  

   Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,  

   És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.  

   És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.  

   Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,  

   Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;  

   És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.  

   És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.  

   Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.  

   Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:  

   Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;  

   Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.  

   Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.  

   Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.  

   És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;  

   És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.  

   De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;  

   Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.  

   Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.  

   Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!  

   És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.  

   Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;  

   Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.  

   És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.  

   Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.  

   Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.  

   Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.  

   Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.  

   Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.  

   Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.  

   És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.  

   Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.  

   És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.  

   És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.  

   És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.  

   De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;  

   Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.  

   Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.  

   Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.  

   És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;  

   Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.  

   És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.  

   Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.  

   Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.  

   Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;  

   És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.  

   Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;  

   Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.  

   És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.  

   És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.  

   A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.  

   És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.