| Chapter 140 |
1 |
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
|
2 |
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
|
3 |
A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
|
4 |
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
|
5 |
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
|
6 |
Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
|
7 |
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
|
8 |
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
|
9 |
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
|
10 |
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
|
11 |
Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
|
12 |
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
|
13 |
Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
|
14 |
Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak.
|