Chapter 22

   És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:  

   Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.  

   És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.  

   Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.  

   De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;  

   A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.  

   Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.  

   Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.  

   Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.  

   És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.  

   Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.  

   És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.  

   Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.  

   Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.  

   Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.  

   És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.  

   Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?  

   Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?  

   Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.  

   És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?  

   Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.  

   És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.  

   Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,  

   Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.  

   Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;  

   Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.  

   Legutoljára pedig az asszony is meghala.  

   A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.  

   Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.  

   Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.  

   A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:  

   Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.  

   És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.  

   A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;  

   És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:  

   Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?  

   Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.  

   Ez az elsõ és nagy parancsolat.  

   A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.  

   E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.  

   Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,  

   Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.  

   Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:  

   Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.  

   Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?  

   És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.